A Pinot Noir a pinot fajtacsalád legfontosabb és legrégebbi tagja.
Ez az a szőlőfajta, amely teljes mértékben felelős a vörös burgundi-ért. A Pinot Noir a 2004-es SIDEWAYS című filmnek köszönhetően került hirtelen a divat csúcsára. Nevét a noirien szőlőfajták családjának is adja. A cabernet sauvignonnal ellentétben, amely a leghűvösebb körülmények kivételével mindenhol termeszthető. A pinot noir fajta erre nem alkalmas. Sokan a szőlőfajták királykisasszonyának is nevezik elsősorban érzékenysége és az extra gondoskodás igénye miatt. Bár hazájában viszonylag kevéssé következetes a teljesítménye, a pinot noir-t a világ szinte minden borvidékére eltelepítették.
A szép pinot varázsa határozottan érzékibb és átláthatóbb minden más szőlőfajta boránál. Maguk a burgundiaiak is cáfolják azt az állítást, hogy pinot noir-t készítenének. Ők csupán a pinot noir-t használják a helyi földrajzi adottságok, az adott termőhely sajátosságainak, a valódi burgundi terroirnak a közvetítésére. A borok fiatalkorukban határozottan könnyedebbek és gyorsabban fejlődnek, mint a nagy tanningyűjtő fajták. Az ilyen borok legjavának hanyatlása lassú.
Galet 2000-ben megjegyezte, hogy Franciaországban nem kevesebb, mint 50 pinot noir klónt ismernek el hivatalosan, a legnépszerűbb a vírusmentes burgundi 115-ös klónok első generációjának egyike, amelyet a 375-ös és a 386-os termőképes champagne-i klónok követnek. A 2000-es évek elején végeztek egy felmérés a Côte d’Or legjobb termelői körében, és megállapították, hogy a 677-es második generációs klónt a borminőség szempontjából többre becsülik, mint a szélesebb körben telepített 777-es vagy 828-as klónt. A klónokat kifejezetten a borminőség, a termelékenység, a terméshozam kiegyensúlyozottsága, a rothadással szembeni ellenálló képesség és/vagy a várható beérés (amely jelentősen változhat) alapján lehet kiválasztani.
Az 1970-es és 1980-as években a vörösburgundi világosabb színének és extraktumának egyik fő tényezője a meggondolatlan klónválogatás volt, ami magasabb terméshozamot, de sokkal kevesebb karaktert és koncentrációt adott a kész borban. A legnevesebb termelők manapság inkább a saját szőlőállományukból végeznek klónszelekciót. A Pommard nevű klón kedvelt az Újvilágban, különösen Észak-Amerikában, akárcsak a svájci Wädenswil szőlőtermesztő állomásról elnevezett klón.
