Fekvése
Az Etyeki-Budai borvidék a Gerecse hegység déli részétől a Velencei- és a Budai-hegységekig húzódik. A borvidék alapvetően három nagyobb zónára oszlik: a szorosan vett etyeki területre, amely Csabdin, Bicskén, Etyeken, Válon keresztül Martonvásárig követhető, a Velencei-hegység déli lejtőjén Pázmándtól Pákozdig elterülő körzetre és a Budai-hegység délnyugati oldalán a Töktől Budakesziig terjedő zónára. A „Budai-borvidék” elnevezés kissé anakronisztikus, hiszen ennek a körzetnek nincsen semmi köze a 600 éven keresztül európai hírnevet magukénak mondható budai borok termőhelyéhez.
Az egykori Buda-környéki borvidék valaha Szentendrétől Tétényig a Duna partvonalában elterülő hegy- és dombvidék szőlőit foglalta magába. Négy főbb körzetre oszlott: Szentendrei szőlők, Budai (Óbudai, Sas-hegy-környéki) szőlők, Promontori (budafoki) szőlők, Tétényi szőlők.
Magyarország legfiatalabb borvidéke.
Etyek és környéke 1990-ben kapott borvidéki rangot, a budai körzet településeit pedig csak 1998-ban csatolták hozzá. Ma 25 település tartozik a Borvidékhez, mely három részre osztható: az etyeki, a budai és a velencei régióra. A borvidék keleti határa gyakorlatilag a fővárosig nyúlik, de a névadó Etyek is csak 25 kilométerre van Budapesttől.
Talaja, kialakulása
Az alapkőzet és földtani viszonyok a borvidéket alkotó két körzetben némiképp különböznek. A Budai-körzetben a földtörténeti középkor triász fődolomitja és mészkövei (pl. Dachsteini Mészkő) a legidősebb
kőzetek. Etyek környékén ez a kőzettípus csak a községtől távolabb, Bicske közelében bukkan ki a fiatalabb üledékek alól. A budai hegyekben oligocén homokok, homokkövek (Hárshegyi Homokkő), majd fiatalabb miocén mészkövek (lajtamészkő, szarmata mészkő) fedik az idős kőzeteket. A szűk értelemben vett etyeki határ legidősebb (és egyben legfontosabb) képződménye a középső miocén szarmata emeletbe tartozó, laza, porózus mészkő, (ritkábban márga és kavics), amely a községtől keletre, nyugatra és délre kis foltokban búvik ki a felszínre. Ebbe a kitűnően megmunkálható kőzetbe mélyítették a korábbi évszázadokban a híres etyeki pincesort.
Az etyeki dombok főtömegét a pannóniai emeletbe (felső miocén) tartozó homokos-agyagos, agyagmárgás üledékek építik fel, amelyekre negyedidőszaki, pleisztocén lösz, ritkábban holocén futóhomok települ. Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró térségében, az előzőkkel teljes ellentétben, a Velencei-hegység egésze mélységi magmás eredetű, karbon időszaki kristályos gránitkőzetből áll.
Nagysága
Az egész termőhely mintegy 30 százalékán, 1600 hektáron termesztenek szőlőt. Örömteli, hogy a legnagyobb mennyiségben termesztett szőlőfajták között az Irsai Olivért követően a chardonnay és a pinot noir is megjelenik. No, nem a nemzetközi fajták térnyerésének örülök, sokkal inkább annak, hogy e mögött a változás mögött igényesség húzódik. Etyek neve ma már a pezsgővel eggyé lett, de elsősorban nem a XX. század elejére és nem is a szocialista Hungarovines időkre gondolok. Zöld velteliniből is nagyobb mennyiség terem, de ennek a fajtának a helyét még nem találták meg igazán a gazdák. Sauvignon blanc, rajnai rizling, szürkebarát, olaszrizling szintén gazdagítja a kínálatot.
Klímája
Az évi átlagos hőmérséklet itt az országos átlagnál kissé alacsonyabb (9,5-10,5 fok). A csapadék ellátottság viszont megközelíti az országos átlagot (400-800 mm). A légmozgás gyakori, ami kiemelkedő termelési biztonságot ad: kevés a gombás károsodás és ritkák a számottevő fagykárok. A Váli-völgy például egyike hazánk legszelesebb régióinak.
Pázmánd megint mást kínál. Itt a talaj- és kőzet összetétel jóval nagyobb testet segít felépíteni az itt termő boroknak. Elegáns és komplex karakter mellett magasabb alkoholtartalmat is kapunk, hosszabb érlelhetőséget és jó esetben nagy minőségeket. A borvidék keleti határa gyakorlatilag a fővárosig nyúlik, de a névadó Etyek is csak 25 kilométerre van Budapesttől.
Nem volt diadalmenet a borvidék elmúlt tíz éve.
Szinte húzd meg – ereszd meg játék látható a kívülálló számára, pedig a termelők sokat dolgoznak és küzdenek azért, hogy a borvidék megtalálja az identitását. Néhány éve a 360’ kezdeményezés látszott tolni valamennyit az etyeki szekéren, de úgy tűnik nem volt elég lendület a résztvevőkben, vagy éppen kevesen voltak. Viszont sikerült végre azt a három fajtát kiválasztani, amelyekre lehet építkezni – ma is. A chardonnay, sauvignon blanc és pinot noir hármasa tudjuk jól, nem ideális kínálat egy Kárpát-medencei borvidéken.
Ha viszont megnézzük az elmúlt tíz év bordivatjának változásait, egyértelművé válik, hogy más fajta Etyek környékén nem adott egyértelmű válaszokat a kihívásokra, ezzel szemben egyre nagyobb a kereslet a jó minőségű pezsgők iránt. Hogy a sauvignon blanc helye hol is lesz majd, talán még nem dőlt el. De az esélyek nem rosszak. Ma már sok helyen pezsgőkészítéshez is használják, nem is rossz eredménnyel. Az alap tehát a chardonnay és a pinot noir – és persze a pezsgő. Jó, hogy vannak a borvidéknek olyan termelői, akik ma már tudják, merre is akarnak menni. Sőt. Még tanulni is hajlandók, belátják, hogy a pezsgőkészítést igenis tanulni kell. Nem lehet egy stílust csak úgy a szögről leakasztani még akkor sem, ha az adottságok kiválóak pezsgőalapborok készítéséhez.
Nagyjából egy fél kötetet meg lehetne tölteni azokkal a kérdésekkel és feleletekkel, amelyek a hazai pezsgő körül keringenek a fejünkben. Kell, nem kell? Ha kell, milyen? Palackos erjesztésű vagy olcsóbb tankpezsgő? Milyen fajtából? Merjünk világfajtákkal dolgozni?… és így tovább. Konkrét válaszok nem lesznek még egy jó darabig, úgy gondolom. De ez nem baj.
A baj az, ha azt hisszük magunkról, mindent tudunk. Ha nem tesszük föl ezeket a kérdéseket és nem várjuk meg a jóindulatú, objektív kívülállók válaszait. Azokét, akiknek már van tapasztalata. Akik egy pincébe belépve azonnal tudják, mit kellene megváltoztatni.
Etyek most ismét valaminek az elején jár.
Annak a bizonyos identitásnak a megtalálásában és tartalommal megtöltésében. Ugyanis új eredetvédelmi kategóriát hoznak létre. A jelenlegi regionális kategóriát adó etyek-budai pezsgővel szemben az etyeki pezsgő ennél sokkal szigorúbb szabályok szerint készíthető csak el.
A szőlő kizárólag Etyekről származhat, kizárólag négy szőlőfajta – chardonnay, pinot noir, pinot blanc és pinot gris – használható majd fel. A pezsgőnek méthode traditionnelle eljárással kell készülnie és minimum 24 hónap érlelést követően kerülhet forgalomba. A dosage maximum 15 g/l, tehát a brut kategóriának megfelelő mennyiség lehet.
Az Etyeki Pezsgőhöz készülő alapborok első szüretét 2020-ban végezték a termelők. A második erjesztés 2021 tavaszán történt és két év seprőn érlelést feltételezve 2023-ban kóstolhatjuk majd meg ezeket az italokat. Magas minőség, tudatosság, követendő stílus és technológia, érlelhető pezsgők. Ezt várom a termelőktől és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.
