A minap egy zseniális koncerten voltam. A tuba az én ízlésemhez képest kicsit hangosabb volt a kelleténél, de az élmény mégis leírhatatlan volt, és vélhetően marad is. Sokszor elgondolkodom ezen, amikor egy zseniális, stúdióban készült felvételt hallgatok. Tökéletesek, jó értelemben felkavaróak de mégsem hasonlíthatók egy élő koncert hatásához. Számomra épp ilyen evidencia az is, hogy egy-egy borvidék megismerése csak a személyes tapasztalattal mélyíthető el igazán. Vannak remek borkóstolók, ez természetes. Ott is élvezhetjük a borok illatát, zamatát, beszélgethetünk a termelőről, szőlőfajtáról, évjáratról. Ahogy meg is tesszük, de mindez közel sem nyújtja azt az élményt, mint amikor saját szemünkkel látjuk, éljük meg a tájat, a dűlőket, a természet illatát. Mind ehhez a borász szavait, érzéseit, aggodalmait, örömeit is megkapjuk, ha ellátogatunk a borvidékekre.
Nem véletlen az, hogy a szokásos éves menetrendbe most már évek óta két túrát, egy tavaszit és egy koraőszit iktatunk be Tokajba.
De mi is az, ami egyik-másik borvidéket kívánatosabbá teszi a többihez képest? Elsősorban vagy a kíváncsiság, vagy a tapasztalat. Aki még nem járt egy komolynak tartott termőhelyen, azt sokszor az „ismeretlen” utáni érdeklődés indítja útnak. Akinek vannak már tapasztalatai, az sokszor pont ezek miatt tér vissza. Hogy Tokaj miért a legkelendőbb a 22 borvidékünk közül? A legek gyakorta vonzzák az embereket, a borfogyasztókat is. Tokajban készülnek a legdrágább magyar borok. Ez önmagában elég lenne? Nem hiszem. Ha nincs tartalom és minőség az árak mögött, előbb-utóbb kiderül az igazság. Igaz az is, hogy ideig-óráig hírveréssel, hangoskodással fel lehet hívni valamire a figyelmet, de ez az állapot általában nem tartható. Mit is keressünk akkor Tokaj népszerűsége mögött? Véleményem szerint komoly tartalmat. A fekvés, a természeti adottságok, talaj, klíma, szőlőfajták oldaláról. Tokaj nem kicsi, nem véletlen az sem, hogy itt a legnagyobb a vonzó, világszinten is elismerésre méltó bortermelők, pincészetek száma. A táj maga lenyűgöző. A mintegy 15 millió évvel ezelőtti vulkanikus tevékenység nyomán kialakult több mint 400 apró kicsi vulkán a világ legbonyolultabb borvidékét hozta létre. Egyes dűlőiben akár 30-40 különféle, ásványianyagokkal gazdagon teleszórt talajrétegen terem a szőlő. Ez – ha jó kezekben van – különleges, egyedi és megismételhetetlen borokat képes adni. Persze jóérzésű és jó ízlésű, elkötelezett termelők is szükségeltetnek mind ehhez. Akárcsak a tudatosság, hogy mindazt sikerüljön palackba is varázsolni, amit a termőhely adott. A furmint, hárslevelű száraz pezsgői és borai ma már nemzetközi terepen is bizonyítottak. A csúcson azért mégis csak a tokaji édesborokat találjuk, amelyek bármilyen összehasonlításban minden más borvidéket leköröznek. Ezt nem csak mi, magyarok állítjuk. Az más kérdés, hogy a jelenlegi piaci viszonyok között árban, keresletben ez csak csekély mértékben jelenik meg. Épp ezért dolgozunk, próbálkozunk, kóstolunk, értékelünk és persze érdek nélkül szeretünk. Hátha történik egyszer valami…
Ha bor, akkor az étkezések sem maradhatnak ki a programból. Tokaj ma már ebből a szempontból is jó helyzetben van. Vagy mondjuk közelít egy optimális állapothoz. Isteni reggelik, finom kávék, igényes vendéglők várják az éhes borisszákat. Mindez jó, de ahhoz, hogy működjön, vendég is kell. Mi jövünk!
Három nap a Tokaji Borvidéken. 2026. augusztus 28-29-30. (péntek – vasárnap)
- Borkóstolók, szőlő-és pincelátogatások, értő és tapasztalt útitársak.
- Tokaj Kikelet, Szepsy István, Gróf Degenfeld, Erzsébet Pince, Barta Pince, Máriásy Pincészet, Demetervin Pince
