Földrajzi elhelyezkedés
Bár a táj a hivatalos geográfia szerint csak „dombságnak” minősül, a szekszárdi lokálpatrióta és az ínyenc borkóstoló egyaránt „Szekszárdi-hegynek” nevezi ezt a borvidék központjában helyet foglaló magaslatot. A Szekszárdi Borvidék a Tolna-Baranyai-dombság és a Dunamenti-síkság között terül el, a Sárköztől nyugatra.
Fő talajtípusok
A szekszárdi dombság vastag lösztakarója kitűnő alapot biztosít a vörösbor-termelésre kedvező talajok képződésére. A löszön mintegy 10 000 évvel ezelőtt, a holocénben löszvályog, homokos-kőzettörmelékes vályogtalaj, kisebb részben pannon homokkal kevert lösz alakult ki. A szőlőtermelés szempontjából rendkívül szerencsés, hogy a lösz mindig tartalmaz legalább 5–7% aktív meszet, de előfordulnak talajok akár 10–30% mésztartalommal is. Ez lényegesen gazdagabb, komplexebb ízvilágot ad a bornak, mint pl. a mészben szegény homokos talajok.
A termőterület nagysága
A szekszárdi borvidék teljes termőterülete ma 6001 ha, amelyből a tényleges szőlőültetvények 2255 ha-t foglalnak el.
Klíma
A Szekszárdi Borvidéken mérsékelt kontinentális éghajlat uralkodik: a telek enyhék, a nyarak melegek. Nagy a hőösszeg és a napbesugárzás, ezzel szemben kevés a csapadék. Emiatt – kedvezőtlen években – helyenként az aszály káros hatásával kell számolni. A meleg éghajlatra való tekintettel a tavaszi és az őszi fagyok ritkán tesznek kárt az ültetvényekben.
Legnagyobb területen termesztett szőlőfajták
Kékfrankos, zweigelt, merlot, cabernet franc, kadarka, cabernet sauvignon, pinot noir. A fehér fajták közül hagyományosan az olaszrizling, újabban a chardonnay, rajnai rizling, ezerfürtű kerül leginkább palackozásra.
Borstílus
Szekszárdot elsősorban vörösbora tette és teszi híressé. A hagyományos sározásos eljárás mellett a boroknak volt ideje arra, hogy az almasavat szépen „kipötyögje” magából, így a borok kellemesen kerekké váltak már fiatal korukban is. Ma a kékfrankoson van a hangsúly. A borok nagyobb része fajtatisztán, de nagyon sok házasításként, mint bikavér alap kerül felhasználásra. Vannak termelők, akik kitartanak a kadarka mellett, de egyre több syrah is megjelenik a borvidéken a merlot és a két cabernet mellett. Születnek tehát üde, fiatalos, gyümölcsös könnyed borok és persze a nehezebb műfajnak is vannak követői. Egyre több a dűlős bor, ami a borvidék identitásának erősödését is jelenti.
