Rohály Gábor mondta annak idején, hogy egy versenyautót megtervezni nem ugyanaz, mint végig száguldani a kocsival a monacoi pályán. Ezt nem másra, mint a ’90-es évek elején idehaza még nem létező borszakírásra értette. Nem véletlenül. Kellett néhány év ahhoz hogy mindenki elfogadja: nem biztos, hogy a bortermelő ítélete a legmegalapozottabb ahhoz, hogy a fogyasztók kellően tájékozottak legyenek. Ma is sokan gúnyolódnak még a borversenyek eredményein, bírákon és általában a pálya széléről bekiabálókon. Szeretem ezeket a hangokat nem meghallani úgy, hogy a borkészítés eredményének pozitív oldalát bemutatom be mindeközben. Magazinokban, digitális felületeken és általában mindenütt, ahol erre mód van. A borkóstolás és értékelés alapja ugyanis nem lehet más, mint a megalapozott, lehetőleg objektív értékítélet.
sajto
Pinot noir vertikális Etyeken
A nagy jövős-menős szaladós világban sokszor csak azon vesszük észre az évek múlását, hogy újra eljön az ideje egyik-másik évente visszatérő kóstolónak. Szerintem az Etyeki Kúria pinot noir vertikális kóstolóival is sokan vagyunk így. Várom, örülök, ha itt az idő aztán sokáig vissza-visszatérek hozzá gondolatban. Pedig rengeteg kóstolón megfordul manapság a magamfajta borissza, mégsem forgatom mindegyik emlékeit olyan rendszerességgel, mint pont ezét a kóstolóért. Gondolkodtam már rajta, hogy ennek vajon mi az oka. Megfejtés nincs, de mégis az áll talán
Nyári merengések
Nem vagyok oda a nagy nyári melegekért, hacsak annyiban nem, hogy ilyenkor a hőség a szobába, leginkább a könyvespolchoz vonz. A lélegzetvételt engedő hűvösben jól esik válogatni a kötetekből. Beleolvasni régen látott albumokba, fellapozni gondolatébresztő írásokat vagy éppen elmerengeni az idő mozdulatlanságán. Ami persze csak annyiban igaz, hogy a honi borvilág kérdései szinte pontosan ugyanazok, mint amit a kilencvenes évek elején feltettünk. Részben magunknak, részben azoknak, akikről úgy gondoltuk, előre vihetik a magyar bor ügyét. Ami számomra sem akkor, sem
Húsvét és pohár
Sokunk számára visszatetsző, amikor karácsony, vagy húsvét közeledtével kellemes ünnepeket kívánnak egymásnak az ismerősök. Szinte fáj a szocialista nagyüzemi létből itt ragadt, semmitmondó fordulat. Aki az Úr Jézus keresztáldozatát látja a húsvéti három napban, az elsősorban az emlékezést és hálát engedi beférkőzni ezekbe a napokba. Ami persze telhet kellemesen is, de a lényeg bennünk van, és többnyire ezúttal sem látható. A látható jegyek egészen másról szólnak. Idén biztosan nem kell a gyerekek nyuszifészkeit a hó alól kiásni, de azért jó,
Rózsaszín álom – nehezen emészthető valóság
Néha elő kell venni olyan témákat is, amiről érdemes többször is szót ejteni. Számomra a rozé kérdés ilyen. Úgy érzem, kell róla beszélni. A hazai kínálat és fogyasztói igények gyakorta megfeledkeznek arról, hogy ez a bortípus csak színében más, mint fehér vagy vörös társaik. A jó rozé elsősorban bor. Történelmileg a rozé borokat különféle eljárással készítették, itt-ott komoly hagyománya is van a rozé fogyasztásának. Ma általánosan két módszert használnak világszerte. Vagy a közvetlen préselés vagy az igen rövid héjon áztatás
Ünnepi pohár
Áldott vagy Urunk, aki műveidet számtalan formában ajándékozod nekünk, hogy mi azokat lelkünk épülésére és gazdagítására használjuk. Különös ajándékod a szőlőtő termése és az abból lett bor, melyet méltónak találtál arra, hogy szent Véred előképe, majd színeit megtartva, - valós hordozója legyen. Áldd meg a tiszta borok termelőit - és minket is, akik értéke tudatában, azt örömmel elfogyasztjuk. Amen A fenti asztali áldást csak a számítógépen memóriájában találtam, véletlenül pont most ugrott elém a képernyőn. Tartok tőle, hogy az utolsó
Mire jó a boros pohár?
Vannak dolgok, amelyekhez csökönyösen ragaszkodom. Igazam teljes tudatában mélységesen megvetem, ha valaki szájához emelt palackból iszik bort. Még ha szomjoltóként tekintünk is borunkra – mert időnként ilyen is előfordul – akkor sem ihatjuk palackból. Szerintem. Az sem mindegy, milyen méretű és formájú pohárból kóstoljuk a borokat. Minél koncentráltabb, gazdagabb egy bor, annál nagyobb pohárra van szükség ahhoz, hogy illata és íze teljes szépségében mutatkozzon be. Az sem mindegy, milyen mennyiséget töltünk a borból a pohárba. A leggazdagabb borokból sem töltünk
Újra egy kis Mátra
Hogy miért? Mert remek borok készülnek ezen a kissé elhanyagolt borvidéken. Kár. Érdemes lenne minden borisszának odafigyelnie ezekre a valódi szépségekre. Élénk savak, finom elegancia, határtalan élvezet. Igazi borélmény azoknak, akik szeretik a gyümölcsös, eleven, józan és mértékletes eleganciával teli borokat. Holott a Mátra borait sokáig az ország egyik édeskés-illatos lelőhelyeként tartották számon. Rengeteg cukrozott muskotály és hasonszőrű társaik kerültek innen palackba – vagy legalább is így tájékoztatták a jóhiszemű fogyasztót. Ez már hála az Égnek és sok jó termelőnek,
