A nagy jövős-menős szaladós világban sokszor csak azon vesszük észre az évek múlását, hogy újra eljön az ideje egyik-másik évente visszatérő kóstolónak. Szerintem az Etyeki Kúria pinot noir vertikális kóstolóival is sokan vagyunk így.
Várom, örülök, ha itt az idő aztán sokáig vissza-visszatérek hozzá gondolatban. Pedig rengeteg kóstolón megfordul manapság a magamfajta borissza, mégsem forgatom mindegyik emlékeit olyan rendszerességgel, mint pont ezét a kóstolóért. Gondolkodtam már rajta, hogy ennek vajon mi az oka. Megfejtés nincs, de mégis az áll talán legközelebb az igazsághoz, hogy itt komolyan veszik a fajtát, borokat, kóstolókat. Beszélgetünk, tanulunk és élvezzük a borokat. Számomra a borélvezetnek valahol ez a legszebb formája. Miért is nem ez kerül a középpontba? Amikor a bor valóban a kultúránk része, amikor esztétikai élményt nyújt, amikor emlékezetes borokat kóstolunk úgy, hogy beszélnünk róluk. Megfelelő helyen és időben. Számomra évről-évre ez a pinot noir vertikális kóstolók értelme.
Tovább a Magyar Nemzetben megjelent cikkre!
