Hogy miért? Mert remek borok készülnek ezen a kissé elhanyagolt borvidéken. Kár. Érdemes lenne minden borisszának odafigyelnie ezekre a valódi szépségekre. Élénk savak, finom elegancia, határtalan élvezet. Igazi borélmény azoknak, akik szeretik a gyümölcsös, eleven, józan és mértékletes eleganciával teli borokat. Holott a Mátra borait sokáig az ország egyik édeskés-illatos lelőhelyeként tartották számon. Rengeteg cukrozott muskotály és hasonszőrű társaik kerültek innen palackba – vagy legalább is így tájékoztatták a jóhiszemű fogyasztót.
Ez már hála az Égnek és sok jó termelőnek, a múlt. Itt, Európa közepén a legkiválóbb szőlőtalajok általában a vulkáni kőzetek málladékával kevert egyéb talajokból alakultak ki. Andezitek, riolitok és azok tufái adják a mátrai, az egri, a bükki és a tokaji borvidékek altalaját. A vulkáni tufából képződött vagy vulkanikus kőzetmálladékkal keveredett talajok általában nehéz, testes, savakban gazdag, különlegesen aromagazdag, lassan fejlődő és sokáig érlelhető borokat adnak. A legkoncentráltabban a borvidék északi pereméhez közeli területeken – Szücsi, Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján, Gyöngyösoroszi – érezhetjük a geológiának ezt az összetett és számunkra kedvező hatását. Korábban nem feltétlenül gondolkodtak a legjobb dűlők megfelelő kihasználásában a helyi termelők, de ma már más a helyzet.
