Áldott vagy Urunk, aki műveidet számtalan formában ajándékozod nekünk,
hogy mi azokat lelkünk épülésére és gazdagítására használjuk.
Különös ajándékod a szőlőtő termése és az abból lett bor,
melyet méltónak találtál arra, hogy szent Véred előképe,
majd színeit megtartva, – valós hordozója legyen.
Áldd meg a tiszta borok termelőit – és minket is,
akik értéke tudatában, azt örömmel elfogyasztjuk.
Amen
A fenti asztali áldást csak a számítógépen memóriájában találtam, véletlenül pont most ugrott elém a képernyőn. Tartok tőle, hogy az utolsó mondatot Rohály Gábor írhatta hozzá, bár jómagam is minden szavával egyetértek. Aktualitása egész évben van, nem csak így karácsony táján. Végtelen hálás vagyok azért, hogy számomra a bornak feltárult egy legtöbbször rejtve maradó arca. Mert saját olvasatomban a bor nem az alkoholról szól. Örülnék, ha mind többen vallanák ugyanezt azok közül, akik magukat borkedvelőnek tartják. Az ünnepi alkalmak pontosan azt a keretet képesek megadni, amikor el is feledkezhetünk az alkoholról. Mert nem ez a lényeg. Leginkább az együttlét és az együtt emlékezés, amit magunk is megáldhatunk néhány szép borral. Egy ünnepi menü, még ha csak két fogásból is áll megérdemli, hogy illően felvezessük és olyan bort tegyünk az asztalra, amit máskor nem bontanánk fel. Nem az alapanyag és semmiképpen nem az étel vagy a bor ára határozza meg az értékét. Mi magunk tudjuk értékké tenni, ha komolyan gondoljuk.
