A klímaváltozás nemcsak a hőmérő higanyszálát tolja egyre feljebb – hanem a borászati trendeket is új irányba mozdítja.

Hogyan reagálnak a szőlőfajták a forró nyarakra? Van-e jövője az őshonos, helyi fajtáknak ebben a megváltozott környezetben? A növekvő éves átlag hőmérséklet és a nyári forróság miatt egyre inkább előtérbe kerülnek az úgynevezett melegtűrő fajták, nem ritkán olyan fajták is, melyek nem számítanak őshonos fajtának az adott borvidékeken. Portugál melegtűrő fajtákat kezdtek el kis mennyiségben telepíteni Franciaország bordeaux-i borvidékére olyan szőlőfajtákat, amelyek jobban reagálnak a hőmérsékleti kihívásokra, Franciaország legnagyobb eredetvédett borvidékén. De hazánkban egyes borvidékein is kísérleteznek már melegtűrő szőlőfajták telepítésével. Az autochton szőlőfajták valójában az őshonos fajták, olyan szőlőfajták, amelyek egy adott területen intenzíven és sokszor kizárólagosan vannak termesztésben. Ezeknek a fajtáknak az eredeti, genetikai állománya is ahhoz az adott termőterülethez köthető. A svájci és a gasztronómiai kutatók az elsők között voltak, akik az 1980-as években megmentették a majdnem kihalt helyi fajtákat, de a XXI. század elején számos más kutató követte őket, elsősorban Olaszországban. Az őshonos fajták iránti érzékelhető kíváncsiság a nemzetközi fajták korábbi divatjára adott reakcióként alakult ki.

Általában sok magyar – jobban mondva Kárpát medencei fajtát kóstolunk. De a nemzetközi kínálat egyedeihez ritkábban nyúlunk. Ezúttal górcső alá vesszük a kevésbé ismert területek szőlőfajtáit, amelyek az elmúlt években már bizonyítottak. Spanyol, francia, olasz, német, portugál fajtákat kóstolunk és elemzünk 2025. október 6-án, ezúttal, fehéreket és kékszőlőket egyaránt.