Bár kóstolóinkon a résztvevők többsége tanfolyamo(ko)n edzett borkóstoló, nem haszontalan időnként átismételni a csaknem Magyarország szőlőterületeinek nagyságát felmutató, hosszan húzódó francia borvidék, a Loire-mente sajátosságait: szőlőfajtákat, borstílusokat, termőhelyeket, klimatikus- és talajviszonyokat. Amit a Loire kapcsán nem lehet kihagyni a sorból, az Muscadet, sauvignon blanc Sancerre és Pouilly Fumé körzetéből, rozék, cabernet franc és számtalan chenin blanc. Sancerre, Menetou Salon és Pouilly Fumée egyes területein az egyik legásványosabb karakterű száraz fehérbor terem, elsősorban a silexnek nevezett különleges adottságú tűzköves-kovás talajokon. Töretlen a Nantais-régió melon blanc-ból készített Muscadet-borainak fejlődése, ma már a két évtizede fájdalmasnak titulálható savak rég eltűntek ezekből a borokból is. A Chenin Blanc igencsak előkelő származást tud igazolni a szőlőfajták között, hiszen Pierre Galet professzor leírása szerint (Cépages et Vignobles de France) minden bizonyossággal már a IX. században termesztették a Loire bal partján, a Glanfeuil Apátságban. Innen került át a túlpartra az 1400-as évek közepe táján és terjedt el a Touraine vidékén is. Más európai területeken kevésbé vert gyökeret, annál inkább az Európán kívüli régi-újvilágban, nevezetesen Dél-Afrikában. Jan van Riebeeck, aki a Holland Kelet-Indiai Társaság tagjaként 1655-ben jelentős mennyiségű szőlőnövényt vitt magával Fokvárosba – honosította meg már ekkor itt is a fajtát. Jó alkalmazkodóképességének, viszonylagos ellenálló képességének és bő termésének köszönhetően hamarosan Dél-Afrika vezető szőlőfajtái közé küzdötte föl magát. Itt általában önállóan iskolázzák, üde, behízelgő, sokszor akácvirágra és szőlővirágra emlékeztető illatjegyei, könnyednek tűnő, de analitikai értelemben vett magas savtartalma miatt előszeretettel iskolázzák acéltartályban. Ezek a borok általában fiatalon fogyaszthatók, könnyen érthetőek és könnyen felejthetők is egyben. A fajta védelmében azt is el kell mondjuk, hogy azért készül itt is nemes penészes szőlőből készült édes változat is. Igaz, ez meglehetősen ritka, (De Wetshof, Nederburg) legszebb változataiban azonban elragadó tejszínes-narancsvirágos illatokat és ízeket áraszt, kellően stabil savkészlet mellett. Mivel igen sok terem errefelé ebből a fajtából, néha nem is értjük, hová lesz az a rengeteg szőlő? Nos, pezsgő alapborként és brandy-ként is végzi jó néhány ezer hektoliter évente.
pinot noir fürt
No de térjünk vissza az őshazához, a Loire mentére. Kétségtelen, hogy legszebb formáját a fajt itt mutatja, amiben része kell legyen az újvilági területekhez képest lényegesen alacsonyabb terméshozamoknak és a talajadottságoknak is. Az Atlanti óceán közelsége a Loire vidékének minden évszakban ad egy enyhe tengeri fuvallatot, ami egyértelműen hűvösebb klímát jelent. Persze egy viszonylag magasabb savtartalom kialakulásához ez nem elég, és különösen nem elég ahhoz, hogy az Anjou, Touraine vagy Vouvray vidéki édes borok olyan hosszú életűek lehessenek, mint amit azok a valóságban mutatnak. Vélhetően ebben szerepet játszik a szőlőfajta alapvető savösszetétele is, amiről sajnos e sorok írójának nincs szakkönyvi adata. Számos korábbi kóstolás azonban megerősíteni látszik azt a tényt, miszerint a Chenin blanc a Rajnai rizlinghez és a Furminthoz hasonlóan igen jó savösszetételt tud felmutatni, ami a gyakorlatban a borkősav és a borostyánkő sav relative magas arányát mutatja más savakkal szemben.
Vörösborban ez a vidéke Franciaországnak egyelőre kevésbé gazdag, de a sauvignon blanc termőterületein például ragyogó pinot noir terem. A hagyományos loire-i vörösbor a borvidék két középső régiójában cabernet franc-ból készül. Chinon, Burgueil környéke adja talán a legizgalmasabb borokat. Hogy így van-e, majd kiderítjük.
- szeptember 8. kedd – Loire-mente
- időpont szeptember 8. kedd 18.00 – 21.30
- kapunyitás 17.45
- előadó: MG
- belépő 28.000 Ft/fő
- helyszín: AVilla Pasarét Pasaréti út 14.
